Izé kézen fog és haza vezet

Tegnap este olyan történések sorozatába keveredtünk Izével, hogy úgy döntöttem, megint áradozom a kis terroristáról.

Félek a sötétben. Rettegek éjszaka egyedül az utcán közlekedni. Volt az életemnek egy meghatározó pillanata, ami miatt ez így alakult.

A tegnapi napunk során adományt gyűjteni voltunk a NEO MSK-val, ami ugyan lefárasztotta kisasszonyt, de pontosan azért készül terápiás kutyának, mert imádja, a sok embert, aki őt bögyőrgeti. Mivel nem volt idő haza ugrani, így Soroksárról egy kisebb fuvarral és egy ismerőssel vállvetve kiverekedtük magunka a XVIII. kerületbe, ahol hivatalosak voltunk egy karácsonyi vacsira. Izé itt is mindenkit elbűvölt, de már fáradt volt, nagyrészt az ölemben aludt. Tudtam, hogy időben el kell indulnunk ahhoz, hogy az utolsó buszt elérjük. Az események követték egymást és végül úgy alakult, hogy egyedül a buszt lekésve, akkor már egy fura fazon zaklatásán túlesve kellett Kőbánya-Kispestről haza gyalogolnunk, mondanom sem kell, nem jó környék ez itt. Itt kezdődött a probléma. A múltbéli emlékek előásták magukat, nekem meg szép lassan kezdett a gerincemen felkúszni a halál félelem és a pánik, Ahogy sietősen kapkodtam a lépteimet, igyekeztem a rám törő remegést és légszomjat leküzdeni, vajmi kevés eséllyel. Már féluton járhattunk, amikor is a lábaim kezdtek teljesen lemerevedni, egyre nehezebben ment az egyik lépést a másik után megtenni. Izé ekkor fészkelődni kezdett a kezemben, egyértelműen jelezte, le szeretne menni. Mit volt, mit tenni, biztos pisilnie kell.

Legnagyobb meglepetésemre futni kezdett, rászóltam, hogy jöjjön vissza, de most inkább kivárt jó pár méterrel lejjebb. Hát jó. Nincs kedvem most veszekedni, utána mentem. Így haladtunk egészen hazáig. Mindig kicsit előrébb ment, majd szépen bevárt. Mire hazaértünk szinte már teljesen abba maradt a remegés és a légszomj is elmúlt. Ezek után döbbentem rá, hogy ez a kutya bizony nem csak annak a sok kiskölöknek segít és aranyozza be a napjait. Ezen az estén Izé megmentett a teljes kétségbeeséstől.

Szóval, ha eddig nem is hittem a kutyák hatodik érzékében, most már nem vonom kétségbe, ők mindig tudják mit, miért csinálnak, és ilyenkor el kell hinni, hogy az úgy van.

Hogyan lesz Csibabából Csivinátor

Régóta fogalmazódik bennem, mint Csivava gazdában ez a kis mondandó. Kutyás vagyok, sport kutyás, később a speciálisan képzett ebek (segítő, terápiás) világa ragadott magával. Mivel az öreg már erőteljesen a nyugdíjazás szélén állt, tudtam, szükség lesz egy után pótlásra. Tudatosan elterveztem, mit szeretnék, és arra mely fajták a legalkalmasabbak. Nem, menhelyi keveréket nem akartam. Barkával ugyanis a később kijövő megannyi feltehetően genetikai eredetű betegséggel kellett megküzdenünk. Úgy voltam vele, most már megérdemlek egy fajta tiszta, törzskönyves, ellenőrzött körülmények között születő kiskutyát. Választottam. Uszkár, mert szeretem. De mi történik, amikor egy merő véletlen folytán az uszkár helyett egy menhelyen leadott csivi köt ki mellettem?

Nos, először sejtelmem sem volt, hogy mi lesz ezzel a gyerekkel. Utána néztem tüzetesen a fajta jellemzőinek, de alapvetően nem találtam kifejezetten munkára használt csivit. A leírásokból persze kiderült, hogy jelző és egerésző kutyának használták sok-sok ezer évvel ezelőtt. No, de én egy leendő terápiás és agilitys kutyát akartam, és ahogy elnéztem ezt a kis vizi patkányt, nem úgy tűnt, hogy valaha is olyan lesz, mint az én okos-ügyes kamu Borderem. Ahogy teltek a napok és a hetek, a kis csaj megmutatta a foga fehérjét. Bizony, ő nem akármilyen kutya. 15 gyerek nyúzza, pff. meg se kottyan neki. Színdarabban kell szerepelni, stippi.stoppi a főszerep. Ő lesz a kis farkas. Kézből kézre járt, mindenki megszerette. A személyisége egyszerűen "édes" és lehengerlő volt. Úgymond, nem egy tipikus csivi jellemet mutatott.

Hát jó, gondoltam, akkor próbáljuk meg a lehetetlent. Csináljunk ebből a Kis Izéből egy terápiás kutyát és bizony nézzük meg milyen penge kis agility bajnok lesz.

Először is, kezeljük kutyának. Őőőő...mondom kutyának!
Másodszor, vigyük magunkkal mindenhova, és hallgassuk a szegény szenvedő kiskutyát sajnáló embereket, hogy a nagyvilággal négy lábbal a földön kell megismerkednie. Micsoda rettegés lehet az élete.
A Harmadik pont szerint, engedjük kutyázni. Hadd tanulja meg, mi fán terem a vahurság. Jó tanács, adjunk mellé egy nagyobb bébi csőszt, de csak olyat, amelyik a füle botját sem mozdítja ha az apró nép éppen az életéért küzd. Hiszen ők tudják, mikor van hiszti és mikor kell azt mondani, hogy mars a sarokba gondolkodni.
Végül pedig, ne higgyünk a sztereotípiáknak. Lássuk meg a lehetőséget, ja és persze legyünk kreatívak mert a csivi agy tökéletesen máshogy működik, mint a kutyák általában.

No, ha ezek megvannak és kellően türelmesek és kitartóak vagyunk, akkor egy igazi Csivinátort nevelhetünk.

Eredmény: Viccesen agilityző kis szörnyike, aki simán leiskolázza a hitetlenkedőket. Egy záró vizsgájára készülő terápiás kutya tanonc, aki mellett nem tudnak elmenni az emberek az utcán. Szeretni valóan mókás karaktere, még a legmarconább ember arcára is mosolyt csal és bizony a kutyások elismerését is kivívja talpra esettségével és karakán jellemével.

A kezdeti szkeptikusság után, ha még egyszer megkérdeznék akarnék egy csivit, azt mondanám SOHA! Én Izét akarnék!