Az utóbbi hetekben sokszor futottam bele olyan posztba a Csivavás csoportban, ahol tanácsot kértek kamaszodó csivik behívásának tanításához. A fő gond mindig az volt, hogy eddig jött, most pedig nem lehet megfogni. Hiába van kaja, ha utána nyúl elugrik. Az a bűvös egy méteres kör, ami ilyenkor keletkezik a kutya és a gazdi között, nagyon bosszantó tud lenni. Gyakorlott csivava tulajdonosként, elárulok egy titkot. Itt is minden ugyanúgy működik, mint egy "kutya" nevelésénél. A gond nem a behívásnál kezdődik. Ha egy kutya nem tiszteli a gazdáját, valóban tojni fog a fejére. A csivik hajlamosak pillanatok alatt bolondot csinálni a gazdiból, mert apró termetükkel és hatalmas pillogó szemeikkel három másodperc alatt minden rosszaságot el tudnak feledtetni a gazdival. Aztán egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy egy törpe terrorista tart minket sakkban, és már cseppet sem olyan cuki, mint pár hónappal ezelőtt. Na már most, ha azt akarjuk, hogy kiskutyánkkal kellemesen együtt lehessen élni, szükséges bizonyos alap szabályokat lefektetni, egészen kölyök kortól. Ezekbe részletesen nem megyek bele, csak felsorolásszerűen írom le, én mit várok el a saját falkámtól.
1. Kapuszabály - minden esetben én lépek be lesőként az adott helységbe, illetve én lépek ki először az ajtón, és csak ezután jöhet/nek az eb/ek.
2. Élelem megtagadás - Asztaltól nincs etetés, kint hagyott kajához nem nyúlunk az én engedélyem nélkül. Etetéskor, csak feloldó vezényszóra mehetnek a táljukhoz, és tilos agressziót mutatni, ha a tálhoz nyúlok.
3. Behívás - Póráz nélküli sétánál, ha hívom oda kell jönni, még ha játék közben is vannak.
4. - Idegen emberekre és kutyákra TILOS agresszívan reagálni! - nincs gazdi bevédés, nem ugatjuk meg a szembe jövő bácsit csak azért mert kapucni van rajta
5. - Alapengedelmességi parancsok - még az egy kilós csivi is tudja az alap parancsokat. Ül,fekszik, marad, lábhoz, sőt még járda szabály is megy!
A saját falkámban ezen öt alap szabályra épülő rendszer működik. Természetesen az évek múlásával szoktam apró engedményeket tenni pl. egy-egy falat lecsúszik az asztal alá, de sosem engedek egy bizonyos szintet átlépni. És akkor hogyan is kapcsolódik ide a behívás. Tegyük fel, hogy ezen szabályok következetes betartói vagyunk, de a kamaszkor eljövetelével egyre gyakrabban érvényét veszti szavunk, a kis rosszcsont próbál ellenállni, tesztelget minket. Egy órás séta, nagy szaladgálás, majd fél óra macska-egér játék, mire sikerül elcsípni a kis ördög fiókát.
A leggyakoribb, amivel eddig találkoztam kistestű, de sokszor nagyobb termetű ebek gazdáinál, az az, hogy kergetőznek a kutyával, próbálják elkapni, ha esetleg odamegy jól megszidják.
Na már most, ha a kutya fejével gondolkodom, az, hogy a gazdi jön utánam, tök jó játék, miért menjek én oda. Miután megunom a játékot, megsajnálom és odamegyek hozzá, legyen boldog, erre nem összeszid? Hát minek menjek akkor mégis oda hozzá, ha csak szidást kapok. Valahogy így történik ez a kutya fejében.
Viszont, mi történik, ha kergetőzés helyett inkább otthagyom. Lehet, hogy először nem fog komolyan venni, de nincs az a kölyök kutya, aki idővel ne riadna meg, és inkább a biztonságot nyújtó gazdi után szaladna. Igen ám, de ebből még, hogyan lesz a megfogás része? Mert az rendben van, hogy utánam szalad, de még mindig ott van az a bűvös egy méteres kör, amin belül nem jön a kutya gyerek. Na itt jön a trükk.
Izé, csivihez mérten sok ésszel van megáldva, mindig a saját érdekét nézi, hogyan jöhetne ő ki a legjobban a játékból, anélkül, hogy nekem legyen igazam. Egy nap meguntam a kergetőzést és ott hagytam. Egy egész saroknyira elmentem (közben reménykedtem, hogy senki nem hiszi azt, hogy egy kóbor kiskutya), végül csak megjelent és elém rohanva vissza nézett, hogy figyel ő ám, de majd kitalálja, hogy merre kell menni. Erre hirtelen sarkon fordultam és a másik irányba indultam el, végig előre nézve, a kutyát ignorálva. 3-4 alkalommal ismételtem, amíg a kutya elkezdett követni. Egyszer csak leguggoltam a kutyának háttal és továbbra is magamat kihúzva, előre néztem. És láss csodát a kutya oda somfordált, hogy akkor most mi legyen. Ezért természetesen járt a dicséret és a falat, majd ismét engedtem, hadd menjen de többször, megismételtem a gyakorlatot a séta alatt, hogy értse, bármikor magamhoz hívhatom, nem csak a játék, vagy a séta végén. Ennek a gyakorlatnak köszönhetően, ma már ő az egyik legmegbízhatóbb a falkában, Sosem megy el három méternél messzebb, és nincs gond a behívással sem.
Jelenleg egy kamasz pudli királylány tesztelget, de rutinosan az első pillanattól én rohanok előle, így öt percnél nem vesz többet igénybe a behívás mizériája. Ahhoz, hogy a kutyánk hallgasson ránk, nem kell varázslat és még csak nem is kell megfélemlíteni. Rengeteg trükk és apró játék van, aminek köszönhetően túl tudunk járni a kis kamaszok eszén, és így észre sem veszik, hogy végül mégiscsak azt csinálják, amit mi kérünk, anélkül, hogy megtörnénk a kis lelkét. A csivi gyerek egy dolgot megtanított. Lehet itt keménykedni, de akkor csak egy rettegő kutyánk lesz, aki ugyanúgy problémákkal fog küzdeni, ahelyett, hogy megfelelő szabályrendszer felállításával, egy boldog, kiegyensúlyozott kiskutya gazdáiként éljük a hétköznapokat.
