Ugyan nem szoktam Izé szennyesét kiteregetni a nagyérdemű elé, de a legutóbbi videó nagy sikere láttán, többen írtátok, hogy nagy gondot okoz a "csivipisi" jelenség. Elárulok egy titkot, ezzel mi is sokat szenvedtünk/ünk kicsi kortól. Ugyan Izé szobatiszta lett, de jelenlegi életkörülményeink miatt, bizony kell még az a pelus, hiszen télen a Nyanya elbújik a paplan alá, ha a séta téma előkerül. De hogyan is sikerült a korlátlan aknamezőt leszabályozni maximum a pelusra és a sétákra? Nem volt nagy ördöngösség, sem varázslat, még csak Izé fantasztikus személyisége sem kellett hozzá. Két dolgon múlik minden. Következetesség és türelem. Csiviknél az erőszak és a büntetés sokat nem ér, maximum frusztrációt és bosszúzást, emiatt pedig negatív élményt kötünk számukra a pisi-kaki témához. Éppen ezért itt most leírom, én hogyan csinálom, amikor kölyökkutya érkezik hozzám, ami éves viszonylatban, legalább egyszer előfordul, mivel korábban ideiglenes befogadó, most pedig segítőkutya nevelőszülő vagyok.
Az első lépés, eldönteni, hogyan is akarjuk. Nálam két verzió létezik a szobatisztaságra nevelésnél. Az egyik verzióban, már a legelején leviszem az utcára a hozzám került kölyköt. A másik esetben pedig legalább az első három oltásig túléljük a lakásban, pelussal. Én az esetek nagy részében az első verziót szoktam választani, mert ahol lakom, ott van olyan zöld terület, ahova egy pisi-kaki erejéig a kölyköt is le tudom vinni, így két hét alatt szobatiszta lesz az állatka. Ez kb. 10-12 , legrosszabb esetben 16 hetes korban már stabilan megvan a nálam nevelkedő ebeknél, soha nem volt még belőle egészségügyi probléma, sőt nagy szerepet játszott a korai szocializációban és az immunerősítésben. (természetesen első naptól kapják az immunrendszert támogató és erősítő étrend kiegészítőket). Sokan erre talán felhördülnek, és megköveznek, de nekem az a tapasztalatom, hogy a legtöbb probléma a kölyökkori szobatisztasággal és szocializációval akkor jelentkezik, amikor az orvos rémisztő teóriáinak hatására a gazdik csak a veszettség oltás után, négy hónapos korban viszik ki először az utcára a kölyköket, noha a szivacskorszak a kölyköknél jóval hamarabb elkezdődik, sokkal könnyebb hozzá szoktatni őket a külvilág ingereihez, ha nem a négy fal közé bezárva tartjuk őket, amíg meg nem kapták az oltásokat. Ez egy oldal, nem kell elfogadni, nekem ez vált be, ezért így kezdem.
Tehát ha úgy döntünk, hogy nem ijedünk meg és fontosnak tartjuk, hogy a kiskutya megismerje a külvilágot, akkor nagyon egyszerű a feladat. Egy nap legalább 7-8 alkalommal bizony le kell vinni a ki csöppséget, időzítsük a sétákat az etetés előtti és utáni időszakokra. Az evést követően 5-10 perc múlva nagy esélye van annak, hogy jön a szükség, ezt észre vehetjük abból, hogy a kicsi az orrát a földön tartva elkezd szaglászni, keresi a megfelelő helyet a csomag lerakásához. Ha ilyenkor egyből lemegyünk vele, jó eséllyel perceken belül megszületik a várt eredmény. Ezután egyből jutalmazhatunk, dicsérhetjük szóban. Én ezt jutalomfalattal szoktam megtenni, de lehet játékot is használni. Ha már szépen megy, hogy kint magától elkezdi a dolgát végezni, elkezdek hozzá egy vezényszót kötni ("pisil,kakil"), amint elkezdi az adott tevékenységet, többször ismétlem a vezényszót, utána jutalmazok. Ennek köszönhetően hamar megértik, hogy ha azt mondom pisil, akkor bizony menni kell dobni egy sárgát. Mondhatjuk ezt pavlovi reflex kialakításának is. De mi a helyzet, ha otthon mégis becsúszik a dolog. Nem szoktam különösebben ezzel foglalkozni, hiszen egy 2-3 hónapos kölyök szervezete még nem érett meg arra, hogy 6-8 órán keresztül bent maradjon a cuccos. Egyetlen egy eset van, amikor megszidom a kölyköt, amikor sétából feljőve az első dolga oda pislantani az orrom elé. Ebben Izé nagy művésznő volt, de hamar megbeszéltük, hogy ez nem menő.
Azonban van egy másik verzió, ha aggódunk amiatt, hogy a kiskutya esetleg valamilyen bacit benyelhet. Ez pedig a pelusra szoktatás. Nekem Izével könnyű dolgom volt, de volt már kiskutya, akinek nehezére esett megérteni, hogy pelust nem szét szedni kell és körbe pipilni, hanem dolga végzéshez szolgáló munkaterület. Az első nap nálunk a felderítés, megfigyelés. Hova megy pisikélni a legtöbb esetben. No, oda kell lebiggyeszteni azt a pelust, előtte érdemes a legutóbbi pisivel kicsit felitatni, rátenni az utcsó kaksit egy kis időre, hogy a szag maradandó legyen. A továbbiakban hasonló a technika, mint az első esetben. Ha a kiskutya a pelusra rámegy, nagy dícséret és jutalom, ezzel megerősítem, hogy ott jó dolog végezni a pisi-kakit, ha mellé megy, hát üsse kavics elő fordul. Itt is érdemes vezényszót kötni hozzá, mert akkor a vezényszóval már ingerelhetjük a kutymorgót a kis és nagy dolgokhoz, persze ez nem létfontosságú. Ha azonban a kiskutya daffke nem a pelusra megy, technikát váltok. Megvárom míg iszik, majd játszunk egy picit, amint elkezd szaglászni a földön, gyorsan futás a pelushoz, pórázra rakom és várok. Ha le akar menni, vissza terelgetem, előbb-utóbb el fogja engedni magát, akkor viszont jöhet a hatalmas jutalom és játék. Ez kicsit idő igényesebb és nagyon sok türelem kell hozzá, de a többszöri ismétlés révén a kiskutya meg fogja érteni, mit szeretnénk.
Végezetül ami pedig az egész szoba tisztaságot körbe öleli, az a rendszeresség és következetesség. Mindenképpen fontos, nemcsak a szobatisztaság de a későbbi zökkenőmentes együttéléshez, hogy egy rendszer alakítsunk ki a kutya életében, és következetesek legyünk. Erőszakkal és sok büntetéssel is el lehet érni a kívánt eredményt, de több idő és egy frusztrált, bizonytalan kiskutya lesz az eredménye. Ehhez hozzátenném, hogy sokan a "Nyomd bele az orrát!" módon tanítják szobatisztaságra a mai napig a kutyájukat, ami szerintem egy nagyobb testű, magabiztos kölyöknél sem célra vezető, pláne nem egy kistestű kölyöknél. Egyrészt a pisi-kaki egy feszültséggel teli dolog lesz a kutyának, másrészt ebből adódóan, mivel rossz élmény érte, amikor bepisilt vagy kakilt, előfordulhat, hogy legközelebb nem akar majd pisilni, vagy épp kakilni, amiből komoly húgyúti problémák, rosszabb esetben akár bélelzáródás is lehet. Tehát, mielőtt belefognánk egy kis kutya felnevelésébe, készüljünk fel. Érdemes akár egy-két hét szabadságot kivenni, vagy ha családba érkezik a kiskutya, megosztott felügyelettel, első héten apa, második héten anya marad otthon a "gyerekkel". Amennyiben saját gyermekünknek szeretnénk az állatot, semmiképpen sem iskola időben tegyük, erre a nyári szünet a leginkább alkalmas idő, mert sokkal több szabadideje van a gyerkőcünknek is felelősséggel gondoskodni a kiskutyáról. Persze az is nagyon fontos, hogy gyermekünk tisztában legyen azzal, egy kutya vagy egy macska, tartása 10-15 évig tart és nem csak addig, amíg neki kedve van hozzá.
Összességében, ha mindenre fel vagyunk készülve, következetesek és kitartóak vagyunk, a szobatisztasággal is könnyedén meg tudunk birkózni, még akkor is, ha egy fél kilós kis törpe terminátorral van dolgunk.
