Mi fán terem a GYERE IDE!!!

Az utóbbi hetekben sokszor futottam bele olyan posztba a Csivavás csoportban, ahol tanácsot kértek kamaszodó csivik behívásának tanításához. A fő gond mindig az volt, hogy eddig jött, most pedig nem lehet megfogni. Hiába van kaja, ha utána nyúl elugrik. Az a bűvös egy méteres kör, ami ilyenkor keletkezik a kutya és a gazdi között, nagyon bosszantó tud lenni. Gyakorlott csivava tulajdonosként, elárulok egy titkot. Itt is minden ugyanúgy működik, mint egy "kutya" nevelésénél. A gond nem a behívásnál kezdődik. Ha egy kutya nem tiszteli a gazdáját, valóban tojni fog a fejére. A csivik hajlamosak pillanatok alatt bolondot csinálni a gazdiból, mert apró termetükkel és hatalmas pillogó szemeikkel három másodperc alatt minden rosszaságot el tudnak feledtetni a gazdival. Aztán egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy egy törpe terrorista tart minket sakkban, és már cseppet sem olyan cuki, mint pár hónappal ezelőtt. Na már most, ha azt akarjuk, hogy kiskutyánkkal kellemesen együtt lehessen élni, szükséges bizonyos alap szabályokat lefektetni, egészen kölyök kortól. Ezekbe részletesen nem megyek bele, csak felsorolásszerűen írom le, én mit várok el a saját falkámtól. 

1. Kapuszabály - minden esetben én lépek be lesőként az adott helységbe, illetve én lépek ki először az ajtón, és csak ezután jöhet/nek az eb/ek. 

2. Élelem megtagadás - Asztaltól nincs etetés, kint hagyott kajához nem nyúlunk az én engedélyem nélkül. Etetéskor, csak feloldó vezényszóra mehetnek a táljukhoz, és tilos agressziót mutatni, ha a tálhoz nyúlok. 

3. Behívás - Póráz nélküli sétánál, ha hívom oda kell jönni, még ha játék közben is vannak.

4. - Idegen emberekre és kutyákra TILOS agresszívan reagálni! - nincs gazdi bevédés, nem ugatjuk meg a szembe jövő bácsit csak azért mert kapucni van rajta

5. - Alapengedelmességi parancsok - még az egy kilós csivi is tudja az alap parancsokat. Ül,fekszik, marad, lábhoz, sőt még járda szabály is megy!

A saját falkámban ezen öt alap szabályra épülő rendszer működik. Természetesen az évek múlásával szoktam apró engedményeket tenni pl. egy-egy falat lecsúszik az asztal alá, de sosem engedek egy bizonyos szintet átlépni. És akkor hogyan is kapcsolódik ide a behívás. Tegyük fel, hogy ezen szabályok következetes betartói vagyunk, de a kamaszkor eljövetelével egyre gyakrabban érvényét veszti szavunk, a kis rosszcsont próbál ellenállni, tesztelget minket. Egy órás séta, nagy szaladgálás, majd fél óra macska-egér játék, mire sikerül elcsípni a kis ördög fiókát. 

A leggyakoribb, amivel eddig találkoztam kistestű, de sokszor nagyobb termetű ebek gazdáinál, az az, hogy kergetőznek a kutyával, próbálják elkapni, ha esetleg odamegy jól megszidják.

Na már most, ha a kutya fejével gondolkodom, az, hogy a gazdi jön utánam, tök jó játék, miért menjek én oda. Miután megunom a játékot, megsajnálom és odamegyek hozzá, legyen boldog, erre nem összeszid? Hát minek menjek akkor mégis oda hozzá, ha csak szidást kapok. Valahogy így történik ez a kutya fejében. 

Viszont, mi történik, ha kergetőzés helyett inkább otthagyom. Lehet, hogy először nem fog komolyan venni, de nincs az a kölyök kutya, aki idővel ne riadna meg, és inkább a biztonságot nyújtó gazdi után szaladna. Igen ám, de ebből még, hogyan lesz a megfogás része? Mert az rendben van, hogy utánam szalad, de még mindig ott van az a bűvös egy méteres kör, amin belül nem jön a kutya gyerek. Na itt jön a trükk.

 Izé, csivihez mérten sok ésszel van megáldva, mindig a saját érdekét nézi, hogyan jöhetne ő ki a legjobban a játékból, anélkül, hogy nekem legyen igazam. Egy nap meguntam a kergetőzést és ott hagytam. Egy egész saroknyira elmentem (közben reménykedtem, hogy senki nem hiszi azt, hogy egy kóbor kiskutya), végül csak megjelent és elém rohanva vissza nézett, hogy figyel ő ám, de majd kitalálja, hogy merre kell menni. Erre hirtelen sarkon fordultam és a másik irányba indultam el, végig előre nézve, a kutyát ignorálva. 3-4 alkalommal ismételtem, amíg a kutya elkezdett követni. Egyszer csak leguggoltam a kutyának háttal és továbbra is magamat kihúzva, előre néztem. És láss csodát a kutya oda somfordált, hogy akkor most mi legyen. Ezért természetesen járt a dicséret és a falat, majd ismét engedtem, hadd menjen de többször, megismételtem a gyakorlatot a séta alatt, hogy értse, bármikor magamhoz hívhatom, nem csak a játék, vagy a séta végén. Ennek a gyakorlatnak köszönhetően, ma már ő az egyik legmegbízhatóbb a falkában, Sosem megy el három méternél messzebb, és nincs gond a behívással sem. 

Jelenleg egy kamasz pudli királylány tesztelget, de rutinosan az első pillanattól én rohanok előle, így öt percnél nem vesz többet igénybe a behívás mizériája. Ahhoz, hogy a kutyánk hallgasson ránk, nem kell varázslat és még csak nem is kell megfélemlíteni. Rengeteg trükk és apró játék van, aminek köszönhetően túl tudunk járni a kis kamaszok eszén, és így észre sem veszik, hogy végül mégiscsak azt csinálják, amit mi kérünk, anélkül, hogy megtörnénk a kis lelkét. A csivi gyerek egy dolgot megtanított. Lehet itt keménykedni, de akkor csak egy rettegő kutyánk lesz, aki ugyanúgy problémákkal fog küzdeni, ahelyett, hogy megfelelő szabályrendszer felállításával, egy boldog, kiegyensúlyozott kiskutya gazdáiként éljük a hétköznapokat.

Pisis Csivi - avagy beszéljünk egy kicsit a kölyökkori szobatisztaságról

Ugyan nem szoktam Izé szennyesét kiteregetni a nagyérdemű elé, de a legutóbbi videó nagy sikere láttán, többen írtátok, hogy nagy gondot okoz a "csivipisi" jelenség. Elárulok egy titkot, ezzel mi is sokat szenvedtünk/ünk kicsi kortól. Ugyan Izé szobatiszta lett, de jelenlegi életkörülményeink miatt, bizony kell még az a pelus, hiszen télen a Nyanya elbújik a paplan alá, ha a séta téma előkerül. De hogyan is sikerült a korlátlan aknamezőt leszabályozni maximum a pelusra és a sétákra? Nem volt nagy ördöngösség, sem varázslat, még csak Izé fantasztikus személyisége sem kellett hozzá. Két dolgon múlik minden. Következetesség és türelem. Csiviknél az erőszak és a büntetés sokat nem ér, maximum frusztrációt és bosszúzást, emiatt pedig negatív élményt kötünk számukra a pisi-kaki témához. Éppen ezért itt most leírom, én hogyan csinálom, amikor kölyökkutya érkezik hozzám, ami éves viszonylatban, legalább egyszer előfordul, mivel korábban ideiglenes befogadó, most pedig segítőkutya nevelőszülő vagyok.

Az első lépés, eldönteni, hogyan is akarjuk. Nálam két verzió létezik a szobatisztaságra nevelésnél. Az egyik verzióban, már a legelején leviszem az utcára a hozzám került kölyköt. A másik esetben pedig legalább az első három oltásig túléljük a lakásban, pelussal. Én az esetek nagy részében az első verziót szoktam választani, mert ahol lakom, ott van olyan zöld terület, ahova egy pisi-kaki erejéig a kölyköt is le tudom vinni, így két hét alatt szobatiszta lesz az állatka. Ez kb. 10-12 , legrosszabb esetben 16 hetes korban már stabilan megvan a nálam nevelkedő ebeknél, soha nem volt még belőle egészségügyi probléma, sőt nagy szerepet játszott a korai szocializációban és az immunerősítésben. (természetesen első naptól kapják az immunrendszert támogató és erősítő étrend kiegészítőket). Sokan erre talán felhördülnek, és megköveznek, de nekem az a tapasztalatom, hogy a legtöbb probléma a kölyökkori szobatisztasággal és szocializációval akkor jelentkezik, amikor az orvos rémisztő teóriáinak hatására a gazdik csak a veszettség oltás után, négy hónapos korban viszik ki először az utcára a kölyköket, noha a szivacskorszak a kölyköknél jóval hamarabb elkezdődik, sokkal könnyebb hozzá szoktatni őket a külvilág ingereihez, ha nem a négy fal közé bezárva tartjuk őket, amíg meg nem kapták az oltásokat. Ez egy oldal, nem kell elfogadni, nekem ez vált be, ezért így kezdem.

Tehát ha úgy döntünk, hogy nem ijedünk meg és fontosnak tartjuk, hogy a kiskutya megismerje a külvilágot, akkor nagyon egyszerű a feladat. Egy nap legalább 7-8 alkalommal bizony le kell vinni a ki csöppséget, időzítsük a sétákat az etetés előtti és utáni időszakokra. Az evést követően 5-10 perc múlva nagy esélye van annak, hogy jön a szükség, ezt észre vehetjük abból, hogy a kicsi az orrát a földön tartva elkezd szaglászni, keresi a megfelelő helyet a csomag lerakásához. Ha ilyenkor egyből lemegyünk vele, jó eséllyel perceken belül megszületik a várt eredmény. Ezután egyből jutalmazhatunk, dicsérhetjük szóban. Én ezt jutalomfalattal szoktam megtenni, de lehet játékot is használni. Ha már szépen megy, hogy kint magától elkezdi a dolgát végezni, elkezdek hozzá egy vezényszót kötni ("pisil,kakil"), amint elkezdi az adott tevékenységet, többször ismétlem a vezényszót, utána jutalmazok. Ennek köszönhetően hamar megértik, hogy ha azt mondom pisil, akkor bizony menni kell dobni egy sárgát. Mondhatjuk ezt pavlovi reflex kialakításának is. De mi a helyzet, ha otthon mégis becsúszik a dolog. Nem szoktam különösebben ezzel foglalkozni, hiszen egy 2-3 hónapos kölyök szervezete még nem érett meg arra, hogy 6-8 órán keresztül bent maradjon a cuccos. Egyetlen egy eset van, amikor megszidom a kölyköt, amikor sétából feljőve az első dolga oda pislantani az orrom elé. Ebben Izé nagy művésznő volt, de hamar megbeszéltük, hogy ez nem menő.

Azonban van egy másik verzió, ha aggódunk amiatt, hogy a kiskutya esetleg valamilyen bacit benyelhet. Ez pedig a pelusra szoktatás. Nekem Izével könnyű dolgom volt, de volt már kiskutya, akinek nehezére esett megérteni, hogy pelust nem szét szedni kell és körbe pipilni, hanem dolga végzéshez szolgáló munkaterület. Az első nap nálunk a felderítés, megfigyelés. Hova megy pisikélni a legtöbb esetben. No, oda kell lebiggyeszteni azt a pelust, előtte érdemes a legutóbbi pisivel kicsit felitatni, rátenni az utcsó kaksit egy kis időre, hogy a szag maradandó legyen. A továbbiakban hasonló a technika, mint az első esetben. Ha a kiskutya a pelusra rámegy, nagy dícséret és jutalom, ezzel megerősítem, hogy ott jó dolog végezni a pisi-kakit, ha mellé megy, hát üsse kavics elő fordul. Itt is érdemes vezényszót kötni hozzá, mert akkor a vezényszóval már ingerelhetjük a kutymorgót a kis és nagy dolgokhoz, persze ez nem létfontosságú. Ha azonban a kiskutya daffke nem a pelusra megy, technikát váltok. Megvárom míg iszik, majd játszunk egy picit, amint elkezd szaglászni a földön, gyorsan futás a pelushoz, pórázra rakom és várok. Ha le akar menni, vissza terelgetem, előbb-utóbb el fogja engedni magát, akkor viszont jöhet a hatalmas jutalom és játék. Ez kicsit idő igényesebb és nagyon sok türelem kell hozzá, de a többszöri ismétlés révén a kiskutya meg fogja érteni, mit szeretnénk. 

Végezetül ami pedig az egész szoba tisztaságot körbe öleli, az a rendszeresség és következetesség. Mindenképpen fontos, nemcsak a szobatisztaság de a későbbi zökkenőmentes együttéléshez, hogy egy rendszer alakítsunk ki a kutya életében, és következetesek legyünk. Erőszakkal és sok büntetéssel is el lehet érni a kívánt eredményt, de több idő és egy frusztrált, bizonytalan kiskutya lesz az eredménye. Ehhez hozzátenném, hogy sokan a "Nyomd bele az orrát!" módon tanítják szobatisztaságra a mai napig a kutyájukat, ami szerintem egy nagyobb testű, magabiztos kölyöknél sem célra vezető, pláne nem egy kistestű kölyöknél. Egyrészt a pisi-kaki egy feszültséggel teli dolog lesz a kutyának, másrészt ebből adódóan, mivel rossz élmény érte, amikor bepisilt vagy kakilt, előfordulhat, hogy legközelebb nem akar majd pisilni, vagy épp kakilni, amiből komoly húgyúti problémák, rosszabb esetben akár bélelzáródás is lehet. Tehát, mielőtt belefognánk egy kis kutya felnevelésébe, készüljünk fel. Érdemes akár egy-két hét szabadságot kivenni, vagy ha családba érkezik a kiskutya, megosztott felügyelettel, első héten apa, második héten anya marad otthon a "gyerekkel". Amennyiben saját gyermekünknek szeretnénk az állatot, semmiképpen sem iskola időben tegyük, erre a nyári szünet a leginkább alkalmas idő, mert sokkal több szabadideje van a gyerkőcünknek is felelősséggel gondoskodni a kiskutyáról. Persze az is nagyon fontos, hogy gyermekünk tisztában legyen azzal, egy kutya vagy egy macska, tartása 10-15 évig tart és nem csak addig, amíg neki kedve van hozzá. 

Összességében, ha mindenre fel vagyunk készülve, következetesek és kitartóak vagyunk, a szobatisztasággal is könnyedén meg tudunk birkózni, még akkor is, ha egy fél kilós kis törpe terminátorral van dolgunk.