Csoki móka

Gazdi azt mondta, blogot ír rólam, vagy mi a manót. Gondoltam, akkor csinálok egy kis nyitó bulit. Reggel ki szimatoltam, hogy valami finom lapul a táskájában. Megvártam míg eltűnik a színről, majd Bilboval együtt megszereztem a finom csokit. Nagyon fincsi volt, nem is értem, miért nem ezzel kezdünk minden reggel. Aztán Gazdi bejött. Elfelejtettem a nyomokat. Mindig elfelejtem a nyomokat. Azt mondta nem vagyok normális. Meg, hogy miért akarok állandóan öngyilkos lenni. Egy pillanatig úgy csináltam, mintha szégyellném magam, mert akkor úgyis mindig azt hiszi, hogy ez volt az utolsó.

Aztán elkezdett a zenélő dobozával beszélgetni - és még tőlem kérdezi, hogy eszemnél vagyok-e - majd össze cuccoltunk és elrohantunk Gazdi munkahelyére. Gondoltam, de jó buli lesz. Jön Riki kétlábúja és fenéken bök. Nagyon fáj és szédelegni kezdek. A reggeli ahogy jött, úgy ment. Gazdi meg tapsikol örömében. Meg akar ölni. Tudtam én, hogy meg akar ölni. Most kereshetek újabb finom falatokat. Csak a nyomok, azokról ne feledkezzek meg!

Régen volt, hogy is volt

Kezdjük azzal, hogy boldog első évfordulót nekem Gazdival. Bizony egy hosszúra nyúlt évvel ezelőtt pillantotta meg már akkor is gyönyörűséges pofikámat és hozott haza Barka bátyó nagy bánatára. Ő az egyetlen, aki nem fogadott kitörő örömmel. Sőt még egy menő strigulát is kaptam ide a homlokom közepére, hogy mindenki láthassa, én bizony már tökmag koromban is igazi kemény harcos amazon voltam. No, de a lényeg, hogy végül Barka is elfogadott, így biztos helyem van mellett az ágyikómban, és body guardként is mindig megvéd a többi buggyant négylábútól. 

Egy év alatt sok mindent tanultam. Gazdi feltett szándéka, hogy kutyát faragjon belőlem, de szegény sosem volt bioszból erős, így nem akarom letörni a lelkesedését. Hagyom, hogy azt higgye ő csinált belőlem kutyát, de nektek elárulom és mindig is EB formával rendelkeztem. És mielőtt még szoba hoznátok ezt a vízi patkány históriát, megcáfolom az állítást, hogy bármi közöm is lenne hozzájuk. Ki látott már ugató patkányt. 

Egyébként ma agility versenyen jártunk. Mert bizony Gazdi tudja, hogy egy gepárd lelke izzik bennem, no nem azért mert nyávogok, mert nem szoktam ám én olyat. Olyan szélvész vagyok, hogy a sok puccos óriás eb is csak pislog ha pályára lépek. Be is bizonyítottam  ma milyen rátermett kis nőszemély vagyok. Futottunk gazdival - ő csak botorkált mellettem, és folyton elém állt, hogy megzavarjon - egy hibátlant, amivel 3. helyezett lettem én. Őt csak dísznek vittem fel a dobogóra. Aztán persze második futamunknál valami nagy rönköt beraktak az utamba, amit majdnem lefejeltem. Mondtam is gazdinak, hogy ilyenkor bezzeg néz, de nem lát. Nekem kellett megmutatni, hogy merre van az arra. Erre azt mondják kizárás. Szép. Nem tudják ők, mi fán terem a Csivility. Persze Barka is majmolt egy harmadik hellyel a nyugdíjas klubban, úgyhogy Gazdi örülhet, megtartom. 

Most megyek, rászólok, hogy adjon enni, mert a nagy dirigálásban megéjeztem.