Csoki móka

Gazdi azt mondta, blogot ír rólam, vagy mi a manót. Gondoltam, akkor csinálok egy kis nyitó bulit. Reggel ki szimatoltam, hogy valami finom lapul a táskájában. Megvártam míg eltűnik a színről, majd Bilboval együtt megszereztem a finom csokit. Nagyon fincsi volt, nem is értem, miért nem ezzel kezdünk minden reggel. Aztán Gazdi bejött. Elfelejtettem a nyomokat. Mindig elfelejtem a nyomokat. Azt mondta nem vagyok normális. Meg, hogy miért akarok állandóan öngyilkos lenni. Egy pillanatig úgy csináltam, mintha szégyellném magam, mert akkor úgyis mindig azt hiszi, hogy ez volt az utolsó.

Aztán elkezdett a zenélő dobozával beszélgetni - és még tőlem kérdezi, hogy eszemnél vagyok-e - majd össze cuccoltunk és elrohantunk Gazdi munkahelyére. Gondoltam, de jó buli lesz. Jön Riki kétlábúja és fenéken bök. Nagyon fáj és szédelegni kezdek. A reggeli ahogy jött, úgy ment. Gazdi meg tapsikol örömében. Meg akar ölni. Tudtam én, hogy meg akar ölni. Most kereshetek újabb finom falatokat. Csak a nyomok, azokról ne feledkezzek meg!